/images/blog/leads/szkizoid-szemelyisegzavar.jpg

Maguknak való különcök – a szkizoid személyiségzavar

Olykor találkozhatunk olyan maguknak való személyekkel, akik visszahúzódóak, kerülik a társaságot. Inkább magányos elfoglaltságokat választanak, sőt, kiemelkedően teljesítenek hobbijuk vagy munkájuk terén. Ez egy természetes jelenség és rengeteg ember rendelkezik ilyen típusú személyiséggel. De vajon hol van a határ egy introvertált személyiség és a szkizoid személyiségzavar között?

A szkizoid személyiségzavar diagnózisa

Egy meglehetősen ritka zavarról van szó, a népesség kevesebb, mint 1%-át érinti, és inkább a férfiakra jellemző. A tüneti kép fókuszában megjelenik a társaságkerülő, magányos, zárkózott személyiség. Munkájukat megfelelően képesek ellátni, de a többiek számára színtelenek, gátlásosak és félénkek. Mivel nem lelik örömüket társas érintkezésben, érdeklődésüket, tehetségüket élettelen dolgok, tárgyak felé fordítják. Gyakran gyűjtenek tárgyakat, technikai-műszaki érdeklődésűek.

A szkizoid személyiségzavar diagnózisához fiatal felnőttkortól kezdve több különböző helyzetben meg kell jelenjen a társas kapcsolatoktól való elidegenedés, elzárkózás. Érzelmei kifejezésére csekély mértékben képesek. Az alábbi tünetek közül 4 vagy többnek kell jelen lenni a diagnózishoz.

  1. Nem vágyik közeli kapcsolatokra és nem is élvezi azokat.
  2. Szinte állandóan magányos tevékenységeket választ.
  3. Vagy nincs, vagy csekély mértékű a szexuális érdeklődése.
  4. Csak kevés tevékenység végzése tölti el élvezettel.
  5. Közvetlen családtagjait leszámítva nincsenek közeli kapcsolatai.
  6. Hidegen hagyják mások pozitív vagy negatív visszajelzései.
  7. Külső személő számára érzelmi hidegség, elzárkózás, érzelmi sivárság jellemzi.

A szkizoid személyiségzavar sokban hasonlít az elkerülő személyiségzavarhoz, de míg az elkerülő személyiségzavarban szenvedő vágyik mások társaságára, addig a szkizoid nem.

Kialakulásának a hátterében az öröklött hajlam és a környezeti hatás egyaránt szerepet játszik. Utóbbi kapcsán megemlítendő a kora gyermekkori kapcsolatok személytelensége és formális jellege. Megtanulták ugyan, hogyan érintkezzenek másokkal, viszont elkerülik azokat az érzéseket, amelyek alapvető elemei a kapcsolatoknak. Általában véve is kiemelendő a gyermekkori ingerszegény környezetet, melyek hatására az érzelmekért felelős idegrendszeri területek nem fejlődnek ki megfelelően.

Terápiás kezelésük során a pszichodinamikus egyéni terápia, a családterápia és a kognitív viselkedés terápia mind hatékonynak bizonyul. Sajnos, gyakran fennáll a veszély, hogy idő előtt kilépnek a terápiából. Önszántukból ritkán, inkább a környezetük hatására keresnek fel szakembert. Munkájukban, hobbijukban gyakran sikeresek, ezért a szociális zárkózottságon kívül, mely nem zavarja őket, nem érzékelnek nehézségeket az életvitelükben. Sőt a munka remek kifogásként is szolgálhat, hogy elkerüljék a szociális helyzeteket. A terápia során, fontos, hogy kialakuljon az erős bizalmon alapuló terápiás kapcsolat, mely idővel módosíthatja a gyermekkorban szerzett tapasztalatokat.

A személyiségzavarokat összefoglaló írásunkat itt találod.

Potenciazavar vagy teljesítményszorongás?

Katona Katalin

Szexuálszakpszichológus, munka és szervezet szakpszichológus.