/images/blog/leads/narcisztikus-szemelyisegzavar.jpg

Igénylik a csodálatot – a nárcisztikus személyiségzavar

A borderline személyiségzavarhoz hasonlóan a nárcisztikus személyiségzavarról is sokan hallottak már, hiszen a nárcizmus fogalma viszonylag közismertnek számít. Közös a két zavarban, hogy népszerűségük miatt az emberek gyakran félrediagnosztizálják vele önmagukat vagy társaikat. Mint minden személyiségzavar esetén, itt sem a tulajdonságok megléte a döntő, hanem azok mértéke és szélsőségessége. Erről lesz most szó.

A nárcisztikus személy a felszínen magabiztosnak és elégedettnek tűnik, de az enyhe kritikára is erős indulattal és haraggal reagál. A környezetétől ehelyett elismerést és dicsőítést vár el. Ez kiemelten fontos számára, és átmenetileg képes kimondottan megnyerően viselkedni ezért. Az embereket viszont alapvetően saját céljaira használja, elvárja, hogy helyette dolgozzanak és még dicsérjek is közben. Az ebből adódó konfliktusokat nem tudja kezelni, ezért csak rövid távú vagy felszínes emberi kapcsolatai maradnak meg. Saját maga jelentőségét a világban felfokozottan éli meg. Grandiózusnak, sikeresnek és hatalmasnak látja a munkáját, önmagát pedig szépnek, intelligensnek és megnyerőnek. Szeret önmagáról és önnön nagyszerűségéről fantáziálni. Tevékenységéről és jövőjéről elképzeléseit nem korlátozza, a valósággal, illetve mások véleményével nem szeret szembenézni. Fantáziái elérése érdekében manipulatív és kizsákmányoló. Gondolom, mostanra az olvasók többségre ráismert egy közeli hozzátartozójára, esetleg a főnökére, így térjünk rá a diagnosztikai kritériumokra.

A nárcisztikus személyiségzavar diagnózisa

A nárcisztikus személyiségzavar kora felnőttkortól kezdve számos különféle helyzetben (fantáziára és viselkedésre kiterjedő) nagyzásban, csodálat igénylésében és az empátia hiányában nyilvánul meg. Mindemellett legalább 5 igaz az alábbiakból:

  1. Saját fontosságáról nagyzoló érzése van.
  2. Gyakran fantáziál határtalan sikerről, szépségről, hatalomról, éleselméjűségről és ideális szerelemről.
  3. Azt hiszi különleges, unikális teremtmény, akit csak hozzá hasonló, társadalmi ranglétrán magasan álló emberek érthetnek meg vagy kellene társuljanak vele.
  4. Túlzott mértékű csodálatot vár el.
  5. Feljogosítottnak érzi magát, indokolatlanul különlegesen kedvező bánásmódot vagy elképzeléseivel való automatikus együttműködést vár el.
  6. Interperszonálisan önző, kapcsolataiban másokat kihasznál, hogy céljait elérje.
  7. Empátiája hiányzik, képtelen felismerni és átérezni mások érzéseit és szükségleteit.
  8. Sokszor és mélyen érez irigységet, vagy azt hiszi mások irigykednek rá.
  9. Arrogáns, dölyfös, fennhéjázó magatartás vagy attitűdök jellemzik.

A nárcisztikus személy nagyon sérülékeny, mivel minden jellegű elutasítást nehezen él meg. Uralni, befolyásolni akarja maga körül az embereket, és már az enyhe kritikára is heves indulatokkal reagál. A visszautasítás minden formája mély fájdalmat okoz neki, megalázottságot és ürességet érez utána. A valódi kudarcok hatására megtört és depressziós lesz. Ilyenkor hajlamosabbak megjelenni más, kötődési zavarokkal rendelkező emberek mellette, akik kiszolgálják igényeit, és nagy áldozatok árán segítenek neki „visszanyerni” régi formáját.

Terápiás kezelését nehezíti torzult valóságészlelése. Nem a nárcizmus, hanem valamilyen más probléma miatt fordul csak pszichológushoz, így kezelése nagy szakértelmet és odafigyelést kíván.

A személyiségzavarokat összefoglaló írásunkat itt találod.

Mi van, ha elvesztem önmagam?

Sarkadi Bálint

A Budapest Pszichológia alapítója, klinikai szakpszichológus, pszichoterapeuta jelölt, szexológus tanácsadó, pszichodráma asszisztens.